|
A két világháború közötti korszak népszerű és Érden legmagasabb iskolázottságot biztosító tanintézete volt a fiú, illetve a leány polgári iskola, amelyek a 4 elemi elvégzése után (az utolsó két elemi osztály kihagyásával) magasabb szinten még négy évig biztosították a gyerekek továbbtanulását. A magyar társadalom reformkorban kezdődő, majd a kiegyezés után meggyorsuló polgárosodásának velejárójaként társadalmi igény nyomán terjedtek el. Eötvös József kultuszminiszter 1868. évi XXXVIII. Tc.-e az 5 ezer főt elérő községekre írta elő létesítését. Érden a helység mezőgazdasági jellege folytán kissé megkésve, csak a Horthy-korszakban hozták létre.
Mit is jelentett itt a polgárosodás? Érden elsősorban a kispolgári réteg, a kisiparosok, kiskereskedők létszámbeli gyarapodását kell érteni alatta, hiszen a nagypolgári réteg kialakulására a főváros árnyékában ilyen mezőgazdasági jellegű településen nem volt mód. A korábbi gazdaréteg polgárosodása olyan értelemben is megindult, hogy egyre inkább bekapcsolódtak a pénzintézetek szolgáltatásait igénybe véve a hitel és kereskedelmi ügyletekbe pl. gépekre, építkezésekre hitelt vettek fel. Már piacra is termeltek és maguk is onnan vásároltak, tehát egyre jobban túlléptek az önellátás keretein. Gyermekeik jobb jövőjét pedig már nem kizárólag a mezőgazdaságban keresték, hanem iparosnak, kereskedőnek, tisztviselőnek küldték őket.
Érden ez az igény főleg a huszadik század húszas-harmincas éveiben nőtt meg, amikor a Károlyi-birtok felparcellázása következtében ugrásszerűen megnőtt a lakosság száma, és megváltozott társadalmi struktúrája. Ezt a változást két számmal tudnánk jellemezni. Amíg 1930-ban 5632 fő élt itt, addig tíz év múltán, 1940-ben már több mint kétszerese:13062 fő. A fővárosból kiköltözők, majd az ország minden részéből annak vonzásában ide érkezők között sok volt a katonatiszt, postás, vasutas, altiszt, pl. házmester, akik már magasabb minőségű iskolázást igényeltek gyermekeiknek is. Az érdi lakosokból nem csak a nagy gyárak utánpótlása képződött, hanem a kisipar, kereskedelem és hivatalok számára is bőséges munkaerő tartalékot jelentettek.
Mindehhez szükséges volt a polgári iskola is – lehetőleg helyben. A polgári iskola célja ugyanis nem egyéb volt – ahogy az 1927:XII. tc. kodifikálta – mint hogy vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemű gyakorlati irányú általános műveltséget adjon s ezzel a gyakorlati életre vagy a középfokú szakiskolákra előkészítsen. A polgári leányiskoláknál ehhez még hozzájárult a művelt, magyar polgári háziasszony nevelésének feladata.
Ezen igények alapján jött létre Érden először a fiú, majd a leány polgári iskola. A fiúkét a budafoki polgári iskola tehermentesítésére hozta létre Érd község 1924-ben, míg a leányokét 1935-ben sikerült létrehozni a katolikus egyház segítségével. Nézzük külön-külön őket !
A Szent István Polgári Fiúiskola
A Magyar Földrajzi Múzeumban megtalálhatók az iskola évkönyvei, amelyek bőséges forrásanyagot biztosítanak történetének felvázolásához. Az iskola 1924. február 18-án 38 tanulóval és az igazgatóval együtt három tanerővel kezdte meg oktató-nevelő munkáját az újfalusi elemi iskola épületének emeletén. 1925-ben már három tanteremben négy tanerővel folyt az oktatás. Tantestülete tagjai kezdetben Földes Ferenc igazgató (magyar nyelv és történelem szakos), Földesné Palugyai Mária (mennyiségtan, természettudományi tanár) és Kudó József római katolikus plébános (hittan oktató) voltak. Természetesen a kisebbségben lévő egyéb vallásúaknak is biztosították meghívott hittan tanárral a vallási oktatást. 1926-ra fejlődött az iskola négyosztályos polgárivá.
Ekkor azonban a nem megfelelő objektív körülmények miatt további engedélyezését csak épületváltással lehetett megoldani. Ezért a község megvásárolta gróf Károlyi Imrétől az ún. Pelikán épületegyüttest, amelynek fő kúriájában helyezték el az iskolát. Annak délnyugati szárnyában alakítottak ki négy osztálytermet, tanárit és a keresztfolyosó mellett igazgatói lakást. A dísztermet is két osztályteremre bontották s a negyedikesekéből az épület végén egy ajtónyílást is vágtak. (Ezt az átalakítást később az iskola kiköltözése után a műemléki épület eredetiségének védelmében természetesen megszüntették.)
1926. december 19-én került sor az iskola névfelvételére és zászlószentelésére. A zászlóanya a főjegyző felesége, Baranyay Nándorné volt. Az ünnepségen vendégként megjelent Nevelős Lajos királyi tanfelügyelő is.
A tanulók létszáma az 1940/41-es tanévre 210 főre emelkedett, ebből 133 fő volt érdi, míg a többiek a közeli falvakból jártak be. Érdekesség, hogy az első években – leánypolgári hiányában – külön engedéllyel az iskolának néhány leánytanulója is volt. A tanulók zöme továbbtanult felső ipari és kereskedelmi iskolákban. A tovább nem tanulók gyárakban, üzemekben lettek tanoncok.
Melyek voltak az igazgatók időszaka szerint csoportosítva az iskola fejlődésének, pedagógiai munkájának főbb állomásai?
Földes Ferenc 13 évig, 1924-1937 között volt igazgató. Az iskola gyakorlatias jellegének megfelelően két hold gyakorlókerttel rendelkeztek a Gyorma tetői ún. fehér keresztnél, ami helyett 1937-ben közelebb, a mai Alispán utca végénél kaptak a községtől 1200 négyszögöl konyhakertet és gyümölcsöst. Az akkoriban ösztönzött selyemhernyó-tenyésztéshez szükséges eperfamagvakat az igazgató a saját konyhakertjében vettette el, ami szépen ki is kelt.
Angeli Márton római katolikus hitoktató ifj. Földes Ferenc negyedéves orvostanhallgató segédvezetői közreműködésével 1936-ban megszervezte a 497. sz. Prohászka Ottokár cserkészcsapatot. Soproni Rezső visszaemlékezése szerint a cserkészpróba igen életszerű gyakorlati ismereteket jelentett: pl. ő a Baross utcai Vöröskereszt központban egy éppen akkor behozott kartöréses gyerek bekötözésével kellett bizonyítsa elsősegély-nyújtási készségeit.
1931-től fásítási programban vettek részt pl. a Kálvária-hegyen, 1932-től kötelező kirándulások voltak a telet kivéve majd minden héten, 1935-ben bevezették a 3-4. osztályban a harmadik testnevelési órát. Érdekes, hogy a honvédelmi nevelés Horthy-korszakra jellemző domináns volta ellenére – nyilván objektív okok miatt - az iskolának csak a világháború vége felé lett tornaterme. Addig a folyosókon és az udvaron folyt a testnevelés. 1935-től az iskolán keresztül is ösztönözték a névmagyarosítást és fokozott védelmet fordítottak a nyelvvédelemre. Földes igazgató idejében szervezték meg az 1927. évi új törvény alapján a leventemozgalmat.
A természet szeretetére, védelmére nevelés jegyében minden május végén valahol a természetben ünnepelték meg a madarak és a fák napját. Először 1924. május 28-án a Kutyavár romjainál került erre sor, de előfordult a Fundoklia-völgyben vagy máshol is. (Az ünnepet Apponyi Albert kultuszminiszter vezette be amerikai mintára 1907-ben.)
Ezenkívül a tanulók az év folyamán számos más ünnepélyen vettek részt: október 6-án az aradi vértanúkról, decemberben a karácsonyról, március 15-én a forradalomról és szabadságharcról, május végén a Hősök szobránál a világháború áldozatairól, június 4-én a trianoni gyásznapról is megemlékeztek.
A keresztény erkölcsi nevelést szolgálták a különböző egyházi ifjúsági egyesületek. 1927-ben Tímár Máté jezsuita páter vezetésével megalakult a Szent Imre Mária Kongregáció és a két alsó osztály számára szervezett Szívgárda. Az iskola tanulói rendszeresen részt vettek a különböző egyházi ünnepeken, pl. Jézus szíve körmeneteken, úrnapján stb.
Az akkoriban természetesnek számító irredenta nevelés szolgálatában minden tanítási napot nemzeti hiszekeggyel kezdtek, sőt Földes igazgató változatosság kedvéért egy új mondókát is bevezetett: Fiúk, mit akartok? - kérdésre a válasz Magyar feltámadást! volt. (A nemzeti hiszekegy Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna Hitvallás című verse volt és így hangzott: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.)
1926. március 21-től működött Ravasz Ferenc testnevelő vezetésével a sportkör, amely a községi marhavásártéren szokott gyakorolni.
1937-től Zsoldos József lett az igazgató. Számos tisztsége volt: a székesfehérvári tankerület tanulmányi felügyelője, tartalékos főhadnagy, a községi iparos tanonciskola igazgatója, légoltalmi parancsnok, az érdi Zöldkereszt Egylet elnöke, helyi népművelési megbízott, stb. Ekkor nagyrészt kicserélődött a tantestület. Mivel Zsoldos József ellenállt a község azon óhajának, hogy az iskola költözzön ki a főépületből a volt kocsiszínbe, öt év múltán távozni kényszerült.
1942-től utódja Nagy Béla lett. Ő engedett a kérésnek, így a községháza Ófaluból felköltözhetett a kúria főépületébe. Nagy Béla ugyanakkor felvetette egy új iskolaépület építésének igényét. (Ezt a tervet a világháború illetve az utána bekövetkezett iskolarendszer-változás sodorta el.) Cserébe a kiköltözésért az udvar végében kapott egy kis házat igazgatói lakásként. (Ezt 2001-ben szintén a műemléki épületegyüttes követelményének megfelelve bontották le.)
Jelentős iskolai sikert hozott az 1938-ban a Szent István jubileumi év keretében Székesfehérváron rendezett tanügyi kiállításon való részvétel. Ez ugyan még Zsoldos igazgatása idejére esett, de fő mozgatója Nagy Béla volt. Gazdag kiállítási anyaguk három történelmi tablóból, Érd környékének domborzati térképéből, meteorológiai megfigyelési táblázatból, Szűcs Marcell vitorlázó-repülőgép modelljéből, Wellek Lipót Toldi 12 énekét illusztráló rajzaiból és Benkőné dr. Gödry Berta rajztanár négyalbumnyi tanulmányi rajzaiból állt. A helytörténeti anyagot tárgyakkal (pénzérmék, sőt néhány törökkori kard) kiegészítve később is őrizték az iskola folyosóján, ezek azonban a háború és az utána következő zűrzavaros időkben nyomtalanul eltűntek.
Nagy Béla hazafiúi egyéniségére vet fényt több tanulójának visszaemlékezése, mi szerint a német megszálláskor nem engedélyezte a diákoknak a beszállásolt katonákkal való beszélgetést. Ekkor ideiglenesen a leánypolgári épületében helyezték el a fiúkat is.
Az iskola derekasan kivette részét a község kulturális életéből, ünnepi eseményei színesítéséből. Például, amikor 1939-ben megnyílt az érdi sportpályán a Levente és a Polgári Lövészegylet Otthona, Zsoldos igazgató szavalta László László Hamzsabégi öreg temető című versét. A tehetősebb érdi polgárok vagy cégek adományaikkal járultak hozzá az eminens tanulók jutalmazásához (pl. Rege Gyula kereskedő, Skultéty Károly könyvkereskedő vagy az Érd - Martonvásári Takarékpénztár).
Az 1947/48-as tanévtől megkezdődött az iskola 8 évfolyamú általános iskolává való átszervezése. A kommunista pártállam kiépülésével az iskola 1949-től már nem viselhette a Szent István nevet sem, hanem Központi Leány Általános Iskola néven tagolták be Érd iskolarendszerébe.
A Keresztes Nővérek Mariánum Római Katolikus Polgári Leányiskolája
Erről az iskoláról önálló kötet született ifj. Rabár Ferenc tollából. Saját levéltári kutatásaink mellett ebből is merítettünk.
A lakosságszám ugrásszerű növekedése hozta magával a fiú polgári mellett a leány polgári iskola iránti igényt is. Eleinte ugyanis a leányok is csak Budafokon tudtak ilyen iskolázáshoz jutni. A község anyagi helyzete nem tette lehetővé még egy polgári iskola létesítését.
Ezért kérte a község vezetősége (Kováts Antal községbíró és Baranyay Nándor főjegyző) a zsámbéki Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek rendjét (Kozár M. Clarissa tartományi főnöknőt), hogy létesítsen és vezessen Érden egy polgári leányiskolát. Ehhez felajánlották az Alsó utcában a Hetényi-féle parasztházat, ahol két tantermet iskola, egy tantermet óvoda céljából rendelkezésükre bocsátottak. Bevezették a villanyvilágítást. A nővérek számára lakást alakítottak ki egy toldalékrészben. Kibérelték Ófaluban a katolikus egyház tulajdonában lévő egykori iskolaépületet is óvoda céljából. Szerződésben vállalták mindkét intézmény további támogatását. Évenként 1000 pengőt biztosítottak dologi kiadások és az ófalusi óvoda óvónőinek fizetéséhez 10 százalékkal hozzájárultak. A község és az egyház effajta együttműködése ezúttal is bölcs döntésnek bizonyult.
Az 1935-36. tanévben egy első és egy második osztályban kezdődött meg a tanítás. Az utóbbit a Katolikus Kör helyiségében tudták elhelyezni, mivel az egyik terem az óvodáé lett. A következő évben cseréltek. Az igazgatónő Dévényi M. Alfonza lett, aki két rendtársával, Schwendtner M. Arankával és Baksa M. Emerikával kezdett dolgozni. Az 1936-37. tanévben egy teremmel való bővítés révén a harmadik osztály is elindulhatott. Ekkorra épült meg a folyosó és a munkaszoba is.
Az 1937-38. tanév kezdetére nem, de októberre felépült Leszt Béla tervei szerint új emeletes épületük, amelyben négy tanterem és egy tanári volt. Az építkezéshez a község 2 ezer pengő támogatással járult hozzá. Ekkor az óvoda átmenetileg szünetelt, mert az elemi iskolából nem tudták visszahozni és ott is szükség volt az addig e célra használt teremre. A tanítás pedig délutános műszak beiktatásával átmenetileg váltakozóvá vált. A tanév elejét a negyedikesek még az újfalusi elemiben, majd a Katolikus Kör (Kaszinó) épületében töltötték. Újabb bővítésre 1940-ben került sor, amikor tornatermet, öltözőt, előadótermet, szertárt és WC-t létesítettek. Az iskolát fokozatosan a legmodernebb eszközökkel szerelték fel: már 1936-tól volt epidiaszkóp, 1939-től filmvetítő, 1942-től rádió és gramofon.
Az iskola diáklétszáma gyorsan növekedett 73 főről 1943-ra 245 főre. Népszerűségüket és elhivatottságukat mutatja – miként azt ifj. Rabár Ferenc könyvében kimutatta –, hogy az 1942–43-as tanévben 65 fős osztálylétszám engedélyezését kellett kérniük a minisztériumtól. Ekkor nevelésüket, oktatásukat az igazgatónőn kívül már nyolc nevelő végezte. A tanulók nagy száma, illetve a helyszűke miatt ekkor végképp áttértek a párhuzamos délutáni tanításra.
Az 1939–40-es tanévben hét szülő kérésére magánjellegű elemi iskolai oktatást is indítottak. Erre viszont törvényi lehetőség híján csak egyszeri engedélyt sikerült szerezniük. Elemi népiskola nyitási kérelmüket pedig – konkurenciától tartva – a helyi állami iskolák ellenszenve kísérte, és a minisztérium is elutasította.
Az 1941–42-es tanévben viszont sikerrel szervezték meg az iskola jellegét bővítve a női kereskedelmi szaktanfolyami képzést. Tartama két év volt, de már az első évi végzettség is feljogosított a kereskedelmi pályán való elhelyezkedésre. Ennek társadalmi igényét azonban szintén túlbecsülték, mivel a második évre már kevesen jelentkeztek, végül 1947-ben a tanfolyam már nem indult új osztállyal. Az iskola nagy megpróbáltatása volt az 1940. évi tűzvész és az 1941. évi dunai árvíz, amelyek fennakadást okoztak az iskolai munka folyamatosságában.
Az iskola keresztény nevelő munkájára jellemző, hogy miként a fiúknál, itt is megalakult 1936-ban a Szent Margit Mária kongregáció és a kisebbeknek Kemény József hitoktató vezetésével a Szívgárda. Mindegyik szervezet kéthetente tartott gyűlést. A hazafias neveléshez járult hozzá a Sass József (a későbbi híres operaénekesnő Sass Sylvia édesapja) vezette énekkar, amely csak a Magyar Kórus darabjait tanulta és adta elő. Mind az erkölcsi, mind a hazafias nevelést jól szolgálta az Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezett Önképzőkör, ahova a diákok a harmadik osztálytól jártak. Számos ünnepély emlékezetessé tételéhez járultak hozzá.
1942-től működött a Toldi sportkör Szerdahelyi Margit testnevelő vezetésével. Ugyanettől az évtől kezdett tevékenykedni a diákkaptár mozgalom Baksa M. Emerika kézimunkatanár irányításával. Többek között almamagok gyűjtéséből vásároltak könyveket a rosszabb anyagi helyzetű társaiknak.
Az iskola gyakorlati életre nevelését a háztartási ismeretek és a kézimunka tanítása szolgálta. A háborúba való belépés, 1941 után a képzés annyiban változott, hogy ápolónői tanfolyam is indult az 1942-43-as tanévben. Ennek záróvizsgáján Horthy Istvánné, a kormányzó menye, önkéntes ápolónő elnökölt.
A világháborúban az amerikai bombázásoktól az iskola épülete komoly károkat szenvedett. Az iskolát - miként több más épületet Érden – magyar, majd orosz hadikórházként is működtették.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben hozott rendelete alapján 1946-tól ennek az iskolának is megkezdődött az általános iskolává való átszervezése. Egyben koedukált alsó tagozatot indítottak. A következő tanévtől Szamosi M. Matildot bízták meg az iskola igazgatásával. 1948-ban az iskolát államosították. A község gimnáziummá szerette volna átszervezni, de erre nem kapták meg az engedélyt. Szervezetileg a központi fiúiskolába (későbbi 2. számú) általános iskolába tagolták be. Az iskola épületét két általános iskola (fiú és leány általános iskola) közösen használta a továbbiakban 1987-ig. Ezt követően két évig elhagyottan pusztult.
Végül az 1990-es rendszerváltás, a polgári demokrácia helyreállítása tette lehetővé az iskola egyházi kezelésbe való visszaadását, újjáépítését és immár általános iskolaként való, de a Mariánum nevet őrző újjászületését.
A polgári iskolák betöltve történelmi szerepüket betagolódtak ugyan a nyolc osztályos általános iskolai rendszerbe, de addig Érd legmagasabb fokú iskolái voltak, amelyeknek tanulói ma is büszkén emlékeznek vissza hajdani „alma materükre”.
|