Liszt Ferencre emlékezve

Őszbe csavarva
szél libbenti zöld napba
még az eget is

s pirosan fehér
ablakodban az ének
hisz látom tüdőd

mögött a dallam
mosolygósan sírósan
feltör - egekbe

szállna – dörömböl
lelkeden a mulandó
idő – haza a

szülőföld pora
hív reggel és este már
hazajuthattál

erdőbe – rétre
vizek partjára: hadak
nélküli égbe