Véglegesen

Valami véglegesen elkezdődött.
Akármit szólni: hazugság ezentúl.
Csak halott Erikám csöndjében élek.

Magam

Magam csak már: fenséges nem lett –
halálom gyöngesége gyermek.
A kicsi Isten: becéznünk kell,
hogy megbékéljen életünkkel.

Neked

Könnyek, esők szemerkélnek,
ölelnélek, amíg élek,
Duna-parti kamasz lázban
és ott ahol sehol nyár van,
templomban, hogy Isten áldjon,
zebegényi szülőágyon,
éjszakai félálomban,
mint az örök világosban,
nem lehetek olyan józan,
mint te a megszentelt jóban,
verejtékben esztelenül,
halálunkban meztelenül
örökké csak ölelnélek
Istent falva eleségnek.